Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Tubositás		2010.07.25. 10:23
Cikkünk a debreceni X-Turbo tuning-team egyik tagja, Roly tollából származik. Bár egy korábbi cikkben már megismerhettétek a turbófeltöltő elvi működését, azért nem lenne teljes a kép, ha nem írnánk néhány sort a gyakorlati alkalmazásokról. Az X-Turbo tuning-team tagjaként több autóval volt már dolgom, kicsikkel és nagyokkal egyaránt, akiknek gazdái - saját belátásukból, vagy a tények megismerése után -, turbófeltöltőben látták a fejlesztés következő lépcsőjét. Az eredmények magukért beszélnek. De nézzük előbb az ősöket. Maga a turbó nem mai találmány, őse egyidős a belsőégésű motorral. Mégis, csupán alig három évtizede kezdték „összeházasítani” őket. Időközben a versenypályák majd’ mindegyikéről kitiltották, vagy nagyfokú korlátozásnak vetették alá a hatalmas teljesítmények miatt. Például 1982-ben a Brabham BMW F-1, a maga 1,5 literes lökettérfogatával és 4 hengerrel 1200 lóerős (!!!) edzésteljesítményt nyújtott… A WRC-ket ma is korlátozzák 300 LE-re. A közutakon viszont egyre nagyobb elismerést vív ki magának a „vastüdő”, hiszen a ma gyártott dieselmotorok több mint 90%-ában megtalálhatjuk, melyekben a célja a dízel „lomhaságának” csökkentése az alacsony fordulaton rendelkezésre bocsátott nyomatéktöbblet révén. A benzinmotorok terén már sokkal szegényebb a kínálat. De mostanában már itt is elindult némi pozitív fejlődés, a gyárak egyazon motor többféle teljesítményű változatait tudják kínálni pusztán a turbó módosításával (lásd: VW-Audi, Saab, Volvo). A versenyeken szerzett tapasztalatokat felhasználva egyre kisebb, könnyebb, fürgébb turbinakerekeket készítenek, amiknél a turbólyuk-jelenség már elhanyagolhatóan csekély. A motorok ezekkel képesek 2-3000-es hajtóműfordulatnál felépíteni akkora töltőnyomást, hogy efölött a felesleget már nyomásszabályzó szelepen kell elvezetni. Az utólagos beszerelés nem ördöngösség, bár az otthoni kísérletezést csak az erősebb idegzetűeknek ajánlom, akik nem sajnálnak pár hónapot-évet (és néhány motort) rááldozni a témára. Elméletileg az elmélet és a gyakorlat között nincs különbség. Gyakorlatilag van. A biztonságos teljesítmény kitapasztalása nem egyszerű dolog, és ennek költségvonzata igen magas lehet. Tapasztalat hiányában nem tudhatjuk előre, hol van a határ a csúcsteljesítmény, és a motor pusztulása között. Némi kézügyességre és egy jól felszerelt műhelyre is szükség lehet. Az aranyszabály: mindig megfelelő mennyiségű üzemanyag, és a kopogásos égés kerülése. Nekem megadatott a lehetőség, hogy saját autómon kísérletezzek, így idestova három és fél év, kb. 25 ezer turbóval levezetett kilométer, valamint a kezünk alól kikerült autókkal és motorkerékpárral szerzett tapasztalat segít a felmerülő problémák hatékony kezelésében, és az objektív tájékoztatásban. De miért is jó, ha turbót teszel az autóba, amikor ennél olcsóbb és kevesebb átalakítást igénylő tuninglehetőségek vannak, amiket akár Magyarországon is meg tudsz szerezni, és teljesítménytöbbletet érsz el vele? Sportlégszűrő, -kipufogó, polírozás, könnyítések, chiptuning, nitró… hogy csak a legismertebbeket említsem. Elsőként nyilván a legtöbbünknek az ár jelenti a döntő szempontot. Egy turbó azonban közel sem drága. A beszerelés, csövezés, áthangolás sem az. Az egyetlen kérdés, hogy a motorhoz mennyire kell hozzányúlni. Nos, a helyzet az, hogy a legtöbb esetben semennyire sem! Saját autóm a példa rá, hogy még igen magas töltőnyomás (1,0 bar felett) alkalmazása esetén is a teljesen széria motor vidáman állja a sarat, csupán az üzemanyagrendszer lett hirtelen túl gyönge a magasabb fordulatszámokon tetemes mennyiségű üzemanyag-mennyiség fedezésére, amit azonban az elektronika módosításával könnyen át lehet hidalni. Persze ez is csak versenykörülmények mellett jön elő, városi, közúti használatnál tökéletes a feeling. Szinte felejthető a váltó, és az „üveghang”. Egyszerűen sokkal komfortosabb az autózás, és nem mellékesen: biztonságosabb is, hiszen egy előzéskor nem kell két fokozatot visszakapcsolni, szétforgatni a motort, és imádkozni, hogy elég legyen a hely. Egyszerűen lenyomod a gázt, és szinte szó szerint kikerülöd a lassabban haladót. Ezt nem lehet leírni, hogy milyen az, amikor 100-ról negyedikben, ötödikben egy finom, de határozott gázmozdulatra az autó meglódul, és úgy gyorsulsz, ragadsz az ülésbe, mint eddig csak kettesben, húszról. Ezt érezni kell, és ha egyszer már érezted, akkor sem hiszed el, hogy a járműben ugyanaz a gyári motor dohog. A motor élettartamát a turbósított széria- és egy agyonkönnyített, szétberhelt szívómotorral összehasonlítva szintén megnyugodhatunk, hiszen nem kell négy-ötezres indulási fordulatszám és két-háromezer kilométerenkénti motorgenerál. És nem kell milliókban gondolkodni… Persze a legtöbben azért tuningolnak, mert versenyezni akarnak a verdával. Erre csak azt lehet mondani, hogy minden gyári motor garanciáját veszti versenyszerű használat esetén, nincs ez másképp akkor sem, ha szívómotorként tuningoltunk, vagy ha a motorra turbófeltöltőt szereltettünk. Tuning esetén - legyen az bármilyen eltérés a szériától - és az őrült használattal, sokkal jobban terhelhetjük a motort, mint az - gyári kivitelnél - egyáltalán lehetséges lenne. Ezt egyetlen gép sem bírja sokáig, főképp, amiket nem versenycélokra készítettek. A fogyasztás? Kevesen hiszik el, de egy turbós motornál szépen, egyenletesen haladva nincs töltőnyomás, nincs többletterhelés a motoron, és a pénztárcánkon. Viszont ha egyszer - nem törődve az ezresekkel - mulatni támad kedvünk, és lelépjük a pedált, kevés az igazi ellenfél gyorsulásban. De még ekkor is 4-5000-nél kell továbbkapcsolni, a szétpörgetés nem csak nem ajánlott, de teljesen felesleges is. A legtöbb hajtáslánc is elég jól megbirkózik a megnövekedett erőkkel, egyik gyenge pont a kuplung lehet, de annak megerősítése is csak magasabb szintek esetén válhat szükségessé. A futóművet leginkább nem az extra erő veszi igénybe, hanem a sajnálatosan elhanyagolt, toldozott-foldozott magyar utak. A nagyobb lendület hajtásra késztet, ami hirtelen elért nagyobb sebességeket jelent. Erről illik megállni tudni. A fékeken nem érdemes spórolni, hiszen egy elhibázott féktáv sokkal nagyobb költségeket igényel, mint egy idejében beszerelt izmosabb fék. A gumikopás néhányunknál már szívómotornál sem volt jelentéktelen, az utcán gyakorta hallani sivító kerekes indulásokat, s ha az ember sűrűbben lép a gázra, a turbónál ez a jelenség fokozottabban felléphet. Tehát erre is ugyanaz vonatkozik, mint a fékekre. Megéri? Kezdetnek mindenkinek ajánlott az alap szett (kis nyomásra beál

A Nitro		2010.07.25. 10:20
A teljesítménynövelés leghírhedtebb és talán legtöbbet vitatott formáját a nitro rendszerek beépítése terén találjuk meg. Az Egyesült Államokban már évtizedek óta az utcai gyorsulási versenyek nélkülözhetetlen kellékének számító rendszerek immáron itthon is nagy népszerűségnek örvendenek az adrenalinra éhes fiatalok körében. A nitro rendszerek lelkét a normál hőmérsékleten folyékony dinitrogén-oxid (N2O) alkotja, amely 2 rész nitrogénből és egy rész oxigénből áll. Ez a vegyület sűrítő lökettel kb. 572 Farenheitre (300 °C) hevítve lebomlik, ezáltal pedig extra oxigént szabadít fel. Ezt az előnyös tulajdonságát használják ki a nitro rendszerek: nem csak maga az oxigén hozza létre a plusz erőt, hanem az a képessége is, hogy segítségével a motor több üzemanyagot tud elégetni, ezáltal pedig nagyobb hengernyomás jön létre. Innen származik a többlet erő legnagyobb része. A nyomás alatt tartott dinitrogén-oxidot a motorba fecskendezve, az folyadékból gáz halmazállapotúvá alakul (felforr). Ez a forrás lecsökkenti a nitro hőmérsékletét -0,127 F-re (17,91 °C). Ennek a "hűtő hatásnak" az eredményeként jelentősen lecsökken a beömlő üzemanyag hőmérséklete is, kb. 60-75F-el (15,5-23,8 °C). Ez szintén segít a plusz erő létrehozásában. Ezek mellett a sűrítő erő hatására felszabaduló nitrogén is fontos szerepet játszik: a nitrogén tompítja vagy gyengíti a megnövekedett hengernyomást, amely elősegíti az égési folyamat kontrollálását. A dinitrogén-oxidot teljesítménynövelésre először a II. világháború során használták, ekkor a vadászrepülők motorját pörgették fel vele. Mivel a technikát a hadiiparban fejlesztették ki, sokáig féltve őrzött titok volt, még a létezéséről sem sokan tudtak egészen a 70-es évek végéig. Ekkor néhány autókkal foglalkozó szakember és autóversenyző felfedezte a nitróban rejlő fantasztikus lehetőségeket, aminek eredményeképpen a 90-es évekre a nitro az Egyesült Államok utcai gyorsulási versenyeinek elmaradhatatlan eszköze lett. A dinitrogén-oxid által megbikázott rendszerek a hatékonysága abban rejlik, hogy a motorban megnövelik az oxigén és az üzemanyag áramlását: ahhoz hasonlíthatók, mintha kompresszort vagy turbófeltöltőt használnánk. A jelenleg létező teljesítmény-növelő termékek között kevés olyan hatékony van, amely egyáltalán összevethető e rendszerek által nyújtott drámai erőnövekedéssel. További előnyük más teljesítménynövelő tuningokkal szemben, hogy míg azok folyamatos többletterhelésnek teszik ki a motort, a nitrót csak akkor használjuk, amikor szükség van rá: amíg nem nyomjuk meg a kis piros gombot, autónkat fogyasztás és teljesítmény szempontjából is a hagyományos paraméterekkel hajthatjuk. De ha bekapcsoljuk… sok alkalmazás esetében a várható növekedés 1/4 mérföldenként 1-3 teljes másodperc, sebességben 10-15 mérföld (16-24 km/h). A végső eredményt persze befolyásolja a motor mérete, az abroncsok, a befecskendezés, a sebesség fokozatok, stb. Motorunk paramétereitől függ az is, hogy mekkora többletet nyújtó nitro rendszer építhető be autónkba. A lényeg, hogy a megfelelő készletet válasszuk ki az adott alkalmazáshoz, például a 4 hengeres motorokhoz általában hozzáadható további 40-60 lóerő, a 6 hengeresek nagyszerűen működnek 75-100 plusz lóerővel, a kis hengerblokkos V8-asok általában elbírnak plusz 140 lóerőt, a nagy hengerblokkos V8-asok elbírhatnak plusz 125-200 lóerőt is. Hazánkban nitro-rendszerek szakszerű beszerelésével - tudomásunk szerint - jelenleg egyetlen cég, a NITROSYSTEM Kft. foglalkozik. Folyamatos fejlesztéseikkel az egyszerűbb használhatóságra és a még nagyobb biztonságra törekszenek. Kínálatukban kétféle rendszer szerepel, a hagyományos és a computer vezérlésű nitrós szett. A hagyományos rendszernél az autóban valahol el van helyezve egy kapcsoló, amely bekapcsolásával a nitro-rendszer működésre kész, azonban még nincs nitrózás. A fojtószelepnél van egy, annak teljes nyitását érzékelo mikrokapcsoló. Amint ez a kapcsoló jelet ad (padlógáznál) aktiválódik a rendszer és megindul a nitrózás. Ennél a hagyományos verziónál vigyázni kell, hogy túl alacsony fordulaton (2500 RPM alatt) ne aktíváljuk a rendszert, valamint leszabályozásig sem szabad nyomni a gázt, mivel ezek a motor károsodásához vezethetnek. A computeres szett minderre figyel helyettünk: itt programból beállítható az aktiválási és a leszabályozási fordulatszám. Mialatt tart a nitrózás, a computer folyamatosan figyeli az oxigén szenzor jeleit, és ha a hengerben nem tökéletes az égés azonnal szabályozza a nitro mennyiségét, így tökéletes védelmet biztosít a motornak. A száguldásnak csak palackunk űrtartalma szabhat határt, és persze az hogy meddig hagyjuk bekapcsolva a rendszert. Viszonyításképp a 2000 ccm hengerűrtartalmú motorokra szerelt nitró-rendszer töltése általában 20-30 teljes, 1/4 mérföldes gyorsítási menetre elegendő. A kiürült palackok ezután természetesen újratölthetők. Amennyiben érdeklődsz a nitrós alkalmazások iránt, érdemes ellátogatnod a NITROSYSTEM weboldalára, ahol mindenre kiterjedően olvashatsz ezekről.

Chip Tuning		2009.02.21. 09:08
Hogyan működik a chiptuning? Mi is az a chiptuning ? Nos a szó hallatán mindenkiben más és más kép éled fel.Van akiben egy Drag Racing - gyorsulásos verseny,van akinek egy biztonságosabb,rugalmasabb előzés,vagy egy kellemesebb vezetési élmény és van akinek az üzemanyag takarékosabb autózást jelenti.Bármelyik kép is jelent meg Ön előtt,mi megvalósítjuk azt az Ön számára. Chiptuning során az autó vezérlőegységében tárolt vezérő jellegmezők lesznek átprogramozva a kívánt igényeknek megfelelően,természetesen ügyelve az adott típus jellemzőire. Chiptuninggal nyerhető előnyök. Nagyobb teljesítmény ( kw )/Több lóerő : Szívó benzines típusoknál kb.10% Turbó benzines típusoknál kb. 20-30 % Turbó dízel típusoknál kb. 20-30% Egyedi igényeknél ( pl.versenyautók,átépített autók ) természetesen az Ügyfél kérésére ezen értékek növelhetők Nagyobb nyomaték (Nm) típustól függően 10 - 40%: A nagyobb nyomaték lényege,hogy az autó már alacsonyabb fordulatszámon leadja a maximális forgatónyomatékát ,így hamarabb tudunk magasabb sebesség fokozatba kapcsolni.Az alacsonyabb fordulatszámon való üzemeltetés pedig üzemanyag megtakarítást eredményez.Így már el is érkeztünk az " ECO Tuning "fogalmához.   Üzemanyag-fogysztás csökkenése : Az üzemanyagfogyasztásos chiptuning ( Eco Chiptuning ) során a teljesítmény és a nyomaték növekedése mellett az üzemanyag fogysztásának csökkenését is elérjük. Szívó benzines típusoknál kb.: 8-10% Turbó benzines típusoknál kb.10% Turbó dízel típusoknál kb.10 - 15 % Ha a megadott értékek alapján számolunk egy kicsit,hamar kiszámíthatjuk,hogy igazából mennyit is nyerünk egy jól programozott Eco-Tuninggal. Konkrét mértékek természetesen nem adhatók,hiszen egy adott típuson belül is lehetnek eltérések,mind szerkezetileg,ill. a motor állapotátől függően is.

Gumik		2009.02.09. 10:44
Autónk vezethetőségét, elsősorban a gumik határozzák meg. Hiába van 300 ló a kocsinkban, ha ezt az erőt a gumi nem tudja átadni az úttestnek. Ebből kifolyólag roppant fontos a megfelelő gumi kiválasztása, akár száguldozásra, akár driftelésre használjuk autónkat.   A gumiabroncs minősége és frissessége együtt határozzák meg autónk tapadását. Fontos, hogy a vezetési stílusunknak megfelelő gumit válasszunk. A minőségi gumik hamarabb elkopnak, mint a gyárilag kapottak, de jobb a tapadásuk, és jól is néznek ki. Ha gumicserére adod a fejed, 45-ös profilú garnitúrát érdemes venni. Minél kisebb ez a szám, annál jobb minőségű és szebb, ugyanakkor drágább a gumi. Semmiképp sem szabad 60-asnál nagyobbat venni.   Ha új gumit veszünk, biztos szembekerülünk a gumi paramétereit leíró szám- és betüsorral, mely értelmezése nem mindenkinek megy elsőre. Hogy megértsétek, vegyünk egy példát: P220/60 R16 80V   1) Az első betű a gépjármű kategóriáját jelöli: a "P" személyautót (passanger car), az "LT" kisteherautót (light truck) jelent.   2) Az első szám a gumi szélessége milliméterben. Általában 155 és 245 között mozog. Esetünkben 220 mm, azaz 22 centi széles.   3) A második szám a gumi oldalfalának aránya a szélességéhez képest, ez a gumi profilja. Általában 45 és 75 között mozog. Itt a 220 mm 60%-a, vagyis az oldalfal 132 mm magas. Ez a szám megtévesztő lehet, mert ha a gumit felnire húzzuk, az eltakarja az oldalfal egy részét. arány leírás 70-75 Olcsó, kényelmes, nem túl precíz. Hosszú kopási idő, alacsony stabilitás nagy sebességnél. 65 Közönséges gumi, átmenet a precizitás és a kényelem között. Ilyen a legtöbb gumiabroncs. 60 Sportos gumi. Némiképp precízebb és jobban hajtható, zajosabb. 50-55 Nagyon precíz, magas teljesítményű gumi. Remek tapadású, de limitált kényelmű. Kicsi oldalfala miatt sebezhető. 45 és kisebb Csak nagy teljesítményű autókon megtalálható, általában széles gumi. Nem túl kényelmes, hamar elkopik és drága. 4) A második "R" betű radiált jelent. 5) A harmadik szám azon felni átmérőjét jelzi inchben, amire passzol a gumi. Esetünkben ez egy 16 inches felni. 6) Az utolsó szám a gumi maximális terhelhetőségét adja meg maximális keréknyomás mellett. Ez a szám egy index szám, nem a tényleges érték. Itt a 80-as index 992 fontot, azaz 450 kg-ot jelent. 7) Az utolsó betű, és talán a legfontosabb adat: a sebességi besorolás. Ez a betű azt a maximális sebességet jelzi, amit a gumi még elvisel. Esentünkben a "V" max. 240 km/h-t jelent. jelzés sebesség Q max. 160 km/h R max. 170 km/h S max. 180 km/h T max. 190 km/h U max. 200 km/h H max. 210 km/h V max. 240 km/h W max. 270 km/h Y max. 300 km/h Z 240 km/h felett Végül a legfontosabb dolog: mindig figyeljünk, hogy a keréknyomás megfelelő legyen. A túl magas és alacsony nyomás jelentősen csökkenti a gumiabroncsok élettartamát és kocsink stabilitását is.

Intercooler		2009.01.22. 15:47
Az intercooler   Mint az sokak által köztudott, az intercoolerekre kipufogógáz által meghajtott feltöltőkkel ellátott motorokon van szükség. Mivel a kipufogógáz nagy mértékben felmelegíti a turbófeltöltőt, így ezt a magas hőmérsékletet óhatatlanul átadja az általa nagy nyomáson feltöltött, majd a motor által beszívott levegőnek. Szintén köztudott, hogy a magas hőmérsékletű levegő motorba juttatása két szempontból is hátrányt jelent: egyrészt káros a motor élettartamát tekintve, mivel az egyébként is meleg motor hő terhelését tovább növeli, másrészt káros a motor teljesítményére is, mivel a magas hőmérsékletű levegő kisebb sűrűségű. Az intercooler ezt a két problémát orvosolja úgy, hogy a forró töltőlevegőt lehűti, ezáltal hidegebb, oxigénben dúsabb levegő kerül a motorba. Ugyanakkor ennek a módszernek is megvan a hátulütője: így az üzemanyag-levegő keverék berobbanásakor nagyobb lesz a hő tágulásból adódó hő terhelés a munkaütem alatt. Az intercoolerek fajtáját tekintve két félét különböztethetünk meg. A legelterjedtebb fajta a száraz intercooler. Ez oly módon működik, hogy a nagy nyomású (és hőmérsékletű) turbó-levegőt egy radiátor belsején vezetik át, miközben a radiátor külsejét hűtik. Ez a típusú szerkezet inkább csak az autó végsebességét növeli, mivel a radiátort általában a menetszél hűti, így csak nagyobb sebességnél van igazán érezhető hatása. Gyorsulási versenyeken ezeknél a töltőlevegő-hűtőkkel ellátott autóknál a radiátor valamilyen módon történő lehűtésével tudjuk a motor teljesítményét növelni. Erre többféle módszer és anyag használatára is láthattunk már példát: volt aki jeget, szárazjeget tett a radiátorra, vagy pedig valamilyen oltóanyaggal, pl. halonnal fújták be az intercoolert (A halon egyébként egy régebben tűzoltók által is használt gáz, mellesleg kiváló oltóanyag). A hűtési módszerekkel azonban óvatosnak kell lennünk, mivel a hirtelen lecsökkentett hőmérsékletű levegő bejuttatása a motorba a hőtágulás-változás miatt azonnali károsodást, repedést okozhat. Mivel a mindig forró turbó általában az intercooler közelében található, vigyáznunk kell, hogy erre se jusson ezekből az anyagokból (jégnél pl. hideg víz), mivel a hőtágulás-változás problémája itt is elég veszélyes, egy megrepedt turbó pedig általában nem túl hatékony. Az intercoolerek másik - ritkábban alkalmazott - típusa a vizes intercooler. Ennek előnye a szárazzal szemben az, hogy a beszívott levegő hőmérséklete minden körülmények között közel azonos értéken tartható, így álló helyzetben is működőképes. Hátránya viszont az, hogy mivel működéséhez legalább két radiátorra van szükség, a rendszer lényegesen nagyobb helyet foglal el a motortérben. Működtetését tekintve két megoldás lehetséges: az egyik megoldás szerint a rendszert egybeolvasztjuk a motor hűtőrendszerével, így hatásosabban tudjuk biztosítani az állandó levegőhőmérsékletet. A másik megoldás szerint a motor vízrendszerétől függetlenül, külön kiegyenlítő tartállyal ellátva működtethetjük. Ennek előnye igazán a gyorsulási versenyeken használható ki, mivel leállított motornál a rendszert (elektromos szivattyúval) keringethetjük és hűthetjük a rajt előtt. Hátránya viszont az, hogy a hely szükséglete és a rendszer igényessége itt a legnagyobb. Elméletileg létezhet egy harmadik megoldás, amelyet kiárólag gyorsulási versenyautóban tudnék elképzelni, ennek kivitelezéséhez azonban komoly tervezési illetve átalakítási munkálatok lennének szükségesek. Az elv a következő: a turbótól jövő levegőt a klíma utastér-hűtő radiátorán keresztül vezetve hűtjük le. A futam megkezdésekor a klíma kompresszorát kikapcsoljuk, hogy ne fékezze a motort. Ha a radiátor megfelelő méretű, még tárol annyi hideget, hogy a futamra elegendő hűtést biztosítson. A gyorsulási versenyek sajnos még nem annyira elterjedtek, valamint a rendszer túl bonyolult ahhoz, hogy komolyan megvalósításra kerüljön. A motornak tehát minden esetben az a legjobb, ha minél hidegebb a beszívott levegő, de ügyeljünk arra, hogy a levegőt lehetőségünk szerint fokozatosan hűtsük le, ne hirtelen, így biztosan megelőzhetjük a motor károsodását. Az intercoolerrel kb. 15-20%-os teljesítmény-növekedést érhetünk el lóerők terén. Persze ez sok mindentől függ, az intercooler fajtájától és méretétől, valamint az autó típusától is.

Ültetés		2009.01.22. 15:43
Ültetés   Egy tuningolt, felspoilerezett autó megjelenéséhez szinte kötelező jelleggel hozzátartozik a kaszni valamilyen szinten történő leültetése. Ezzel a művelettel megszabadulhatunk a gyárilag meghagyott szörnyű réstől a sárvédő íve és a kerekek között, ráadásul egy jobban manőverezhető, stabilabb autót kapunk eredményül. Gyorsulások alkalmával is érezhetjük az ültetés jótékony hatásait: rövidebb rugók használatával az autó kisebb mértékben emeli ki az orrát, így csökken a légellenállás is. De a lényeg mégis leginkább a külcsínyen van: a gyárilag belőtt magasságú rugókkal felszerelt autók között nagyon kevés van, ami tényleg jól is mutat így. Szerencsére többféle megoldás is van a probléma kezelésére, bár nem mindegyik feltétlenül ajánlott. A rugók vágása, melegítése Előkotorni a jó öreg fémfűrészt a garázsból, és néhány spirált lenyisszantani az eredeti rugókból a lehető legrosszabb ültetési stratégia, ennek ellenére sajnos – nagyon olcsó megoldás lévén - úton-útfélen mégis találkozunk ilyesmivel. Ennél talán egy fokkal jobb, de szintén nem ajánlott módszer a rugó "melegítése". Ebben az esetben a rugót bizonyos pontokon felmelegítik, majd összenyomják, ezáltal az veszít magasságából de egyben tartósságából is. Mielőtt egy autót piacra dobnak, a gyártók rengeteg időt töltenek az adott típus felfüggesztéséhez megfelelő, legoptimálisabb méretű és kiképzésű rugók megtervezésével, komoly mérések és tesztek eredményei alapján lesznek ezek az alkatrészek is akkorák amekkorák. Ezek önkényes megkurtításával, módosításával a menettulajdonságok romlását, és autónk felfüggesztései élettartamának nagyfokú csökkenését idézhetjük elő. Ültető rugók Sokkal jobb megoldás a kifejezetten járművünk típusához gyártott ültető rugók beszerzése. Ezek a rugók rövidebbek, mint a gyárilag kapottak, viszont egész más kiképzésűek, és ezek mögött is komoly fejlesztői munka áll. Számos tuningcég foglalkozik ültető rugók gyártásával különböző autótípusokhoz, persze ezek közt is van különbség. Amire mindenképp oda kell figyelnünk megvásárlásukkor (a típuson kívül), hogy rendelkezzenek a hatóságilag is elfogadott TüV tanúsítvánnyal. Egyrészt az ilyen engedéllyel rendelkező alkatrészek megvételekor biztosak lehetünk abban, hogy minőségi terméket vásároltunk. Másrészt a tanúsítvány nélkül műszaki vizsgán, vagy akár egy szimpla közúti ellenőrzés során is forgalmi engedélyünk láthatja kárát szépen leültetett kocsinknak. Ültető rugókat az ültetés mélysége szerint többféle méretben kaphatunk, az ültetés maximális mértéke pedig autónk típusától függ. Már egy -10 mm-es ültetés is jól látható és érezhető, viszont az igazi brutál végeredmény valahol –30, -40 mm környékén kezdődik. Egy ilyen szintű módosítást legtöbb esetben még teljesen jól elbírják a gyári gátlók, viszont ez alatt már erősen ajánlott sportgátlók felszerelése is. Ültető szettek Több szempontból is jó választás ültető szettek beszerzése, melyek állítható magasságukkal teljes szabadságot nyújtanak az ültetés mértékének meghatározásához. Néhány egyszerű mozdulattal rövid idő alatt porig leültethetjük autónkat, pl. ha versenyre, vagy csak egyszerűen villantani visszük. Viszont hétköznapi használatra beállíthatunk egy emberibb magasságot is, amivel még nem kell a legkisebb kátyúkat is nagy ívben elkerülnünk. A magasság állítása a rugókat alátámasztó tárcsa mozgatásával történik, amelyet egy kulcs segítségével le- és fel tekerhetünk a kívülről menetes kialakítású gátlókon. Egyetlen hátránya ezeknek az alkatrészeknek, hogy a beállítást emelőbakokon – vagy legalábbis tehermentesített futóműveken – kell végrehajtani, így ez a művelet nem feltétlenül percek kérdése. Az állítható magasságú ültetőszettek között léteznek olyanok típusúak is, amelyek állítható keménységi opcióval is kiegészülnek. Futóművünk keménységét másodpercek alatt beállíthatjuk puhától a kőkeményig, attól függően, hogy éppen milyen úton autózunk. A beállítás a motortérben, a tornyokon elhelyezkedő kis csavar segítségével történik. Az állítható szettek messze drágábbak, mint mint a szimpla ültetőrugók, viszont sok esetben megérik a plusz költségeket, főleg azoknak, akik versenycélokra is használják egyébként utcai autójukat. Hidraulika és pneumatika E szavak jelentésének részletes megmagyarázása helyett (Hidrajulika… mittodoméjn) elég ha csak azokra a TV-ben látott amerikai lowriderekre gondolunk, amelyek sötétbőrű barátainkkal megrakva rapzenére ringatják magukat fel és alá. Nos, pontosan erről van szó. Ezek az „air-ride”-nak is nevezett rendszerek már nem csak kint elérhetőek: egyre több európai autón is láthatunk már hasonló applikációt. Az ilyen rendszerrel felszerelt autók futóműve egy távirányító segítségével gombnyomásra emelkedik és süllyed. A mozgásról egy hidraulikus dugattyú, vagy kompresszor gondoskodik, amely a futóműre applikált légzsákokat tölt fel levegővel. Az air ride igencsak drága mulatság, és maga a rendszer is elég nagy helyet foglal el, viszont amit kapunk ezért a pénzért egyszerűen leírhatatlan. Pillanatok alatt a földig ültethetjük autónkat (pl. parkolásnál), induláskor pedig olyan magasságot állíthatunk be, amilyet csak akarunk. E mellett látványban sem az utolsó, ahogy ez a szerkentyű működik. Air ride rendszereket az ismertebb német típusok közül már szinte mindegyikre gyártanak, és külföldön egyre több utcai autón is megjelennek. Itthon - mondjuk így - ez a szép tendencia egyelőre nem jellemző. A nagy magyar valóság Mielőtt autónk ültetésébe kezdünk vegyük figyelembe, hogy milyen utakon fogjuk majd használni. A magyar úthálózat minőségét nézve sajnos az igazság az, hogy semmiféle ilyen jellegű módosítás nem javasolt. A rengeteg kátyúval, buckával tagolt egyenetlen úttesten igencsak kényelmetlen dolog kemény futóművel közlekedni. A kisebb gond, hogy a legsekélyebb gödröt is többszörösen megérezzük majd, a nagyobb bajt viszont a futómű fokozott igénybevétele és élettartam csökkenése jelenti. Sajnos ezekkel a dolgokkal szembe kell nézni mindenkinek, aki ilyesmire adja a fejét. Persze eddigi tapasztalataink alapján tuner körökben többen vannak, akiket ezek a hátrányok nem igazán hatnak meg, ezért újdonsült ültetőknek álljon még itt egy-két jótanács.  mindig speciálisan az autó típusához gyártott ültetőrugókat használjunk. Ha nem találnál ilyet, természetesen vannak átfedések (pl egy VW Polohoz és egy Seat Ibizához használhatjuk ugyanazt a szettet), de erről mindig kérjük ki szakértő véleményét.  Ne sajnáljuk a pénzt márkásabb gyártók termékeire (Koni, Bilstein, Eibach stb). Egy tönkrevágott futómű javítása sokkal többe kerül, mint amennyivel drágább egy minőségi alkatrész. Ne feledjük a TüV engedélyt sem!  Az ültetés magasságát érdemes úgy beállítani

Nitro		2009.01.22. 15:41
A nitro A teljesítménynövelés leghírhedtebb és talán legtöbbet vitatott formáját a nitro rendszerek beépítése terén találjuk meg. Az Egyesült Államokban már évtizedek óta az utcai gyorsulási versenyek nélkülözhetetlen kellékének számító rendszerek immáron itthon is nagy népszerűségnek örvendenek az adrenalinra éhes fiatalok körében. A nitro rendszerek lelkét a normál hőmérsékleten folyékony dinitrogén-oxid (N2O) alkotja, amely 2 rész nitrogénből és egy rész oxigénből áll. Ez a vegyület sűrítő lökettel kb. 572 Farenheitre (300 °C) hevítve lebomlik, ezáltal pedig extra oxigént szabadít fel. Ezt az előnyös tulajdonságát használják ki a nitro rendszerek: nem csak maga az oxigén hozza létre a plusz erőt, hanem az a képessége is, hogy segítségével a motor több üzemanyagot tud elégetni, ezáltal pedig nagyobb hengernyomás jön létre. Innen származik a többlet erő legnagyobb része. A nyomás alatt tartott dinitrogén-oxidot a motorba fecskendezve, az folyadékból gáz halmazállapotúvá alakul (felforr). Ez a forrás lecsökkenti a nitro hőmérsékletét -0,127 F-re (17,91 °C). Ennek a "hűtő hatásnak" az eredményeként jelentősen lecsökken a beömlő üzemanyag hőmérséklete is, kb. 60-75F-el (15,5-23,8 °C). Ez szintén segít a plusz erő létrehozásában. Ezek mellett a sűrítő erő hatására felszabaduló nitrogén is fontos szerepet játszik: a nitrogén tompítja vagy gyengíti a megnövekedett hengernyomást, amely elősegíti az égési folyamat kontrollálását. A dinitrogén-oxidot teljesítménynövelésre először a II. világháború során használták, ekkor a vadászrepülők motorját pörgették fel vele. Mivel a technikát a hadiiparban fejlesztették ki, sokáig féltve őrzött titok volt, még a létezéséről sem sokan tudtak egészen a 70-es évek végéig. Ekkor néhány autókkal foglalkozó szakember és autóversenyző felfedezte a nitróban rejlő fantasztikus lehetőségeket, aminek eredményeképpen a 90-es évekre a nitro az Egyesült Államok utcai gyorsulási versenyeinek elmaradhatatlan eszköze lett. A dinitrogén-oxid által megbikázott rendszerek a hatékonysága abban rejlik, hogy a motorban megnövelik az oxigén és az üzemanyag áramlását: ahhoz hasonlíthatók, mintha kompresszort vagy turbófeltöltőt használnánk. A jelenleg létező teljesítmény-növelő termékek között kevés olyan hatékony van, amely egyáltalán összevethető e rendszerek által nyújtott drámai erőnövekedéssel. További előnyük más teljesítménynövelő tuningokkal szemben, hogy míg azok folyamatos többletterhelésnek teszik ki a motort, a nitrót csak akkor használjuk, amikor szükség van rá: amíg nem nyomjuk meg a kis piros gombot, autónkat fogyasztás és teljesítmény szempontjából is a hagyományos paraméterekkel hajthatjuk. De ha bekapcsoljuk… sok alkalmazás esetében a várható növekedés 1/4 mérföldenként 1-3 teljes másodperc, sebességben 10-15 mérföld (16-24 km/h). A végső eredményt persze befolyásolja a motor mérete, az abroncsok, a befecskendezés, a sebesség fokozatok, stb. Motorunk paramétereitől függ az is, hogy mekkora többletet nyújtó nitro rendszer építhető be autónkba. A lényeg, hogy a megfelelő készletet válasszuk ki az adott alkalmazáshoz, például a 4 hengeres motorokhoz általában hozzáadható további 40-60 lóerő, a 6 hengeresek nagyszerűen működnek 75-100 plusz lóerővel, a kis hengerblokkos V8-asok általában elbírnak plusz 140 lóerőt, a nagy hengerblokkos V8-asok elbírhatnak plusz 125-200 lóerőt is. Hazánkban nitro-rendszerek szakszerű beszerelésével - tudomásunk szerint - jelenleg egyetlen cég, a NITROSYSTEM Kft. foglalkozik. Folyamatos fejlesztéseikkel az egyszerűbb használhatóságra és a még nagyobb biztonságra törekszenek. Kínálatukban kétféle rendszer szerepel, a hagyományos és a computer vezérlésű nitrós szett. A hagyományos rendszernél az autóban valahol el van helyezve egy kapcsoló, amely bekapcsolásával a nitro-rendszer működésre kész, azonban még nincs nitrózás. A fojtószelepnél van egy, annak teljes nyitását érzékelő mikrokapcsoló. Amint ez a kapcsoló jelet ad (padlógáznál) aktiválódik a rendszer és megindul a nitrózás. Ennél a hagyományos verziónál vigyázni kell, hogy túl alacsony fordulaton (2500 RPM alatt) ne aktíváljuk a rendszert, valamint leszabályozásig sem szabad nyomni a gázt, mivel ezek a motor károsodásához vezethetnek. A computeres szett minderre figyel helyettünk: itt programból beállítható az aktiválási és a leszabályozási fordulatszám. Mialatt tart a nitrózás, a computer folyamatosan figyeli az oxigén szenzor jeleit, és ha a hengerben nem tökéletes az égés azonnal szabályozza a nitro mennyiségét, így tökéletes védelmet biztosít a motornak. A száguldásnak csak palackunk űrtartalma szabhat határt, és persze az hogy meddig hagyjuk bekapcsolva a rendszert. Viszonyításképp a 2000 ccm hengerűrtartalmú motorokra szerelt nitró-rendszer töltése általában 20-30 teljes, 1/4 mérföldes gyorsítási menetre elegendő. A kiürült palackok ezután természetesen újratölthetők. Amennyiben érdeklődsz a nitrós alkalmazások iránt, érdemes ellátogatnod a NITROSYSTEM weboldalára, ahol mindenre kiterjedően olvashatsz ezekről.

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk